Jézus, királyok Királya, elhagyta a mennyet,
felöltötte koldusruhánk, s áll szív-ajtónk mellett.
Szíve mélyen megszánt minket, ajtónyitást várva,
kész bejönni, hogy istállónk, templomává váltsa!
Mi meg: kopogtatására, rá sem hederítünk,
világ csábos javaiból, vígan csemegézünk.
Urunk: zárt ajtón is át lát, látja szegénységünk,... |
